„A tagelés ronda. Otthon is összefirkálja a falat? Óbudán láttam ilyen szép színes falfestményeket, na azok szépek! Ha már kipingálja az utcát, legalább festene olyanokat. De aki ezeket a krix-kraxokat csinálja, annak letörném a kezét.”
Ismerős? Na igen, az utca embere nem sok mindent fog fel abból ami a városban körül veszi őt. A hirdetőtáblákról és plakátokról ömlik az arcába a reklám, de még a metróra sem tud felszállni anélkül, hogy ne tolnának a képébe valamit a körömgombáról, vagy egy kihagyhatatlan hitelkonstrukcióról. Mégsem zavarja. Hogy miért? Mert azt mondták neki, hogy ez jó. A graffiti viszont rossz, hisz illegális! Nem tud önállóan véleményt alkotni, mert egy olyan társadalomban él, ahol a hatalom és a média határozza meg az egyén értékrendjét.
Persze könnyen lehet, hogy a tagek már egy józanul gondolkodónál is kiverik a biztosítékot, hiszen nem érti mik azok és mi értelmük van. Ha te is ilyen vagy, ez a cikk neked íródott. Nem állítom, hogy a végére elfogadod majd a falfirkákat, de legalább tisztábban látsz majd és különbséget tudsz majd tenni.
Először is tisztáznunk kell, a falfirka és a tag nem feltétlenül ugyanaz. Egy „Szeretlek Laura” meg egy „Orbán egy geci” nem tag. Ezeket az esetek 99%-ában nem graffitisek követik el. Az ilyen feliratokat, általában féknyereg festékkel, vagy valami rossz minőségű bolti akrilfesték sprayvel fújják fel, nagyrészt egyszerű nyomtatott nagy, remegős betűkkel. A tagben mindig van egy kis csavar, valami plussz, ami egyedivé teszi. A tag a graffitis aláírása. Ha már rendelkezik egy stílussal az elkövető, fújhatna akármilyen szót a falra, a többi writer akkor is felismerné ki volt.
Egy firkász a saját nevét és saját csoportját „írja”. A jelentése: itt jártam XY, csak hogy egyértelmű legyen. Egy egyszerű falfirka közölhet bármit. Közölheti hogy a firkáló ott járt, hogy szereti a Pokolgépet, de azt is hogy meghúzta a Zsuzsit. Egy graffitist az ilyen feliratok nem érdeklik. Kizárólag egymás neveivel és csapataival foglalkoznak
...templomra, műemlékre nem fújunk.
Az is egy tévhit, hogy a tagelők lecsúszott, csóró alakok és nincs pénzük rendes rajzot rakni. Biztosan van ilyen is, de el kell hogy szomorítsalak, a vonat ablakából látott szép színes graffitik alkotói is tagelnek. Van amelyik többet, van amelyik kevesebbet, de tagje mindnek van, hisz ott van az alkotásaik mellett is. Ily módon tehát megkülönböztetni a writereket nem lehet. Vannak hazánkban is graffitisek, akik a festést már olyan profi szinten művelik, hogy meg is élnek belőle. Még is, mai napig találkozhatsz a városban tagjeikkel. Ez egy olyan jelenség ami, hozzá tartozik a graffitis kultúrához, és mivel ez a kultúra szinte minden városban jelen van, ha tetszik ha nem a városhoz is hozzá tartozik. Nem kell persze hogy mindenki elfogadja, de azzal jó tisztában lenni, a graffiti nem annyiból áll, hogy felkapjuk a garázsból a Motip-ot és kimegyünk a városba rongálni.
Egy kívülálló sosem fogja teljesen megérteni a graffitit, mert nem látja benne az összefüggéseket és a szabályokat. Hihetetlen nem igaz? Szabályok. Még a graffitiben is vannak olyan íratlan szabályok, amiket minden firkász betart. Pl templomra, műemlékre nem fújunk. Amikor ezeken firkálmányokat látsz, tudd hogy azokat nem graffitisek fújták oda.
